Igen, vékony vagyok!

 
Úgy gondolom, a testalkat egy örökzöld téma. Mindenkinek más a véleménye, amivel nincs is semmi baj, csak sokszor úgy nyilvánítják ki az emberek azt a bizonyos véleményt, hogy az igencsak bántó tud lenni.

Sokat gondolkodtam, hogy végül is, írjak-e erről. Végül elkezdtem nézni egy videót, amiben egy felnőtt ember leszólt egy lányt, hogy sovány és nem adnak neki ennit.. Egyáltalán nem erről szólt a videó, ezért zavar. 

Alapvetően nem szokott érdekelni mások, vagy a társadalom véleménye ezzel a témával kapcsolatban, mert nyilvánvaló, hogy nem hizlalom fel magam csak azért, hogy ne kapjak rosszalló tekinteteket, esetleg megjegyzéseket.
Mostanában viszont mindenhol a vékony lányok lehúzását látni, ami engem személy szerint nem változásra sarkall, egyszerűen csak már-már felidegesít. Gondolj bele... fizikai képtelenség, hogy hízz és akkor mindenhol azt látod, hogy *valami "csont csak a kutyáknak kell" ostobaság, meg nagyon sok ehhez hasonló* (nem találom ezt a szöveget.. mellesleg nem ez az elsődleges, hogy másoknak mi tetszik - szerintem - mert kivétel mindig van). De alapból aki ilyet mond/megoszt... nos, nem túl sok intelligenciára vall. És ha van is benne némi igazság, nem ilyen primitív módon kellene kifejezni.
Nyilván a túl vékonyság nem szép látvány, de ahogy említettem fent, mindenki máshogy látja. Azzal sincs baj, ha a teltebb/kövérebb/ducibb lányokat is elfogadjuk, mert ők is szépek/csinosak... csak miért a vékony(abb) emberek kárára kell!? Például képet kerestem a bejegyzéshez és nagyon sok bántó kép/szöveg volt. A többi pedig arról szólt, hogy a kövér lányok próbálnak így kinézni, mint "mi", vékony lányok. Abszurd

(Forrás: weheartit.com)

Ami engem illet... genetika.... anyai és apai ágon is mindenki vékony - mondhatni túl vékony. 14 éves korom óta ugyanannyi a súlyom, vagyis kb. 3 kg-t ingadozik. Az 50 kg-től nagyon messze vagyok.
Őszintén szólva, rengeteget bőgtem gimis koromban. Minden nap beálltam a tükör elé felhúzott pólóval és nézegettem magam. Akkoriban mondjuk elég sokszor nem ettem egész nap, már az éhséget sem éreztem, szóval csoda, hogy megmaradtam.... ez kb. tizedikig volt, utána minden rendbe jött. A mai napig megvan ez a szokásom, ahogy az is, hogy minden nap 2-3-szor a mérlegre állok... viszont egy ideje elég sokat eszem magamhoz képest. Eredménytelenül. Már a kalóriákat és egyebeket is számolom... szóval... majd kiderül hosszútávon mit eredményez.
Persze, aki ezeket a sorokat olvassa, talán azt gondolja, hogy biztosan valami egészségügyi probléma miatt van ez. De csak magamat tudom ismételni: genetika.
(A kép meg... én pont ilyennek látom magam, bár mindig mondják, hogy vékonyabb vagyok, mint én hiszem.)

Nekem egyébként tényleg semmi bajom a kövér emberekkel, nem szoktam megszólni az embereket a kinézetük alapján... csak nem értem, miért kell ezen annyit kattogni. Az esetek többségében az illetőnek - akár vékony, akár kövér  - van döntése, hogy hogyan néz ki. És arról is, hogy elfogadja vagy változtat. Én őszintén szólva, szeretem, hogy így nézek ki. Elférne rajtam még pár kiló, de jól érzem magam így és ha felszednék most 10kg-t, tuti hiányozna ez az alakom. 
Visszatérve még a vékony-kövér dologra. Én tényleg nem szeretném bántani azokat, akiken van súly felesleg, akár csak 5-10kg, akár 40-50 kg. De igenis, hogy sokszor nem jogos a pártolásuk. Nem szeretnék általánosítani, de tapasztalat alapján azért a mozgásszegény életmód, és az össze-vissza egészségtelen evés elég nagy szerepet játszik. Most nem szeretnék ezzel az egészséges életmóddal jönni, ami oly' nagy divatba jött manapság, de van benne igazság. 
Mellesleg lerágott csont ez, amiről épp pötyögök itt. Mégis bárkivel találkozom, tuti szóba jön ez a dolog.   

Olyan vékony vagy! Eszel rendesen?
Nem, hallod, éheztetem magam. Szerinted????

Annyit eszel? A macskám többet eszik...
Ennek igazán örülök, jó dagadt lehet a nem létező macskád...

Többet kellene enned...
Neked meg kevesebbet. Alacsonyabb vagy 2 cm-vel, a súlyomat meg megszorozhatjuk kettővel.. Gondold újra, légyszi.

Kezdj el edzeni! 
Neked sem ártana, tekintve, hogy még mindig vagyok inkább 5 kilóval kevesebb, mint 20-szal több, mint kellene. 
(Ezt az utóbbi hármat ugyanaz mondta....)

Egy barátnőm 4-5 banánt megevett napo.....
Ó, légyszi, itt hagyd abba. Még jó, hogy nem patkolt el a szerencsétlen...

Több csokit kellene enned - mondja a csaj egész csoport előtt...
Nem reagáltam le sehogy.  
Nyilván igaza van, felszedek pár kilót egészségtelenül az jobb, mintha egészségesen vékony vagyok.

Gondolom neked is van kedvenc kajád...
Persze!

Nagyon vékony vagy. Rossz rád nézni.
Akkor ne nézz rám! Nézegesd azt, akire jó nézni. Hát nem egyértelmű?!

Nem szúrja a bordád az oldalad, ha ráfekszel? 
.......
Nem?? -.-'

Én csak aggódom!
Szóval azt mondod, undorítóan nézek ki? Nee, nee, ezt már nem tudod kimagyarázni! Aggódsz, tehát szerinted annyira szarul nézek ki! 

És amikor terjeszteni kezdik, hogy anorexiás vagyok. Vagy ezzel hülyéskednek. Emberek, az anorexia egy eléggé komoly dolog. Ott már tényleg baj van. Nekem nincs testképzavarom, ahogy sok más lánynak sincs, aki így néz ki, mint én. És ijesztő, hogy az emberek csak röhögnének a segítség helyett, ha tényleg beteg lennék....
Volt, hogy elájultam, és a mentős csak röhögött, hogy 2 hete nem ettem.... 
Én eszem, állandóan. És már annyira fárasztó magyarázkodni, hogy nem érdekel senki véleménye, én tudom és ennyi elég. 

(Egyébként csokit, chipset és üdítőket szinte sosem fogyasztok, ez is lehet egy oka, hogy látványosan nem hízom.)

Ez a bejegyzés nem szól senki ellen. De miért mondhatja bárki, hogy túl vékony vagyok, többet kellene ennem, míg ha én mondanám valakinek, hogy fogyjon, akkor bunkó lennék? 
Én elfogadtam, persze, amennyire lehet, törekszem... Csak nem szabad elfelejteni, a mennyiség < minőség dolgot. 
Remélem, a bejegyzésből lejött, hogy ezeket a "beszólásokat" többnyire viccesen fogom fel. Meg úgy alapból sokat hülyéskedem ezzel. (Mindig mondogatom másoknak, hogy "nééézd, mekkora vádlim van":DDDD .)


Neked mi a véleményed a két testalkat összehasonlítgatásáról? Jogosnak érzed bármelyik megítélést?   

4 megjegyzés:

  1. Szerintem igazad van.

    Ez a szeretet szó mögé bújtatott negédeskedés mind csak egy álca. Legalábbis, ha mélyen magamba nézek és felidézem az ismerőseim milyen megjegyzésekkel illették a tőlük vékonyabb vagy épp teltebb idomú társaikat, rögtön nem érzem annyira kedvesnek ezeket a nagy aggódással telt sorokat.

    Az én véleményem egyébként a következő: Azért, mert valakinek nincsenek gondjai a súlyával, az nem jogosítja fel még arra, hogy másokat ezért bántson, kritizáljon vagy kioktasson, hogyan kéne élnie. Nem az ő teste először is, másodszor nincs kiírva a homlokára az összes betegsége, magánéleti problémája, genetikai adottságai, stb. amik sok esetben hozzájárulnak ahhoz, hogyan néz ki az illető. Harmadszor meg semmi köze hozzá. És ezt kéne észben tartani mindenkinek.

    Nem azt mondom, hogy nincs köztük olyan, akit a jó szándék vezérelne, de ezt a szerepet tartsuk meg a közvetlen környezetének, akiből még ki is nézhető, hogy szívjóságból mondja neki azt, amit mond. Mert az az illető, a külvilággal szemben többet tud róla.

    Én legalább is így gondolom, nekem egy vadidegen ne kezdjen el litániás beszédet tartani arról, hogy nézzek ki meg mennyire keveset eszek vagy éppen mennyire egészségtelenül eszem. Ha engem nem zavar az, hogy 20 éven belül fenn áll az elhízáson túl a cukorbetegség és a trombózis veszélye, akkor az az én butaságom. Ezt mindenkinek magában kell eldöntenie, mi éri meg neki jobban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek Veled. Tiszteletben kell tartani a másikat, mert sokszor semmi közük a másik kinézetéhez, étkezési szokásaihoz, stb.
      Persze vezérelhet valakit a jó szándék, csak sajnos sokan nem szívesen fogadjuk a kéretlen tanácsokat... :)

      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  2. Sya.

    Én pont a másik véglet vagyok. 14 éves vagyok, 175 centi és egy pár héttel ezelőtt még 100 kilót nyomtam. Elkeezdtem fogyókúrázni és meglepődve tapasztaltam, hogy a környezetemet ( hála a jó istennek ) nem érdekli. Én nem emlékszem, hogy valaha is bábtottam volna valakit azzal, hogy vékony, vagy dagadt. Egyébként most, ezt leírva elég furi, hogy a dagadt szót általában már kicsit könnyítik, szépítik a ducival. Viszont a vékonyra sincs ilyen. ( Vagy legalábbis nem tudok róla. ) Egyébként nekem semmi bajom azokkal akik genetikailag ilyenek, az veri fel nálam a biztosítékot, amikor az osztálytársaim - körülbelül annyi kilósan, mint te, tehát 50 alatt - fogyni akarnak. Szóval szerintem teljesen jogos amit mondasz, bár szerintem sokszor segít, ha egy embernek tapintatosan, de elmondják, hogy vagy túl vékony, vagy túlsúlyos. Például nekem az utóbbi 3-4 évben egyáltalán senki nem mondta, emiatt lettem ennyire nagydarab. Az ember magát teljesen máshogy látja. Tudat alatt tudtam, hogy 100 kiló felé közelítek, viszont senki sem hangoztatta. Volt, hogy csak úgy megkérdeztem egy évfolyamtársamat, hogy szerinte hány kiló vagyok, erre azt mondtam, hogy max. 80. Tehát nem volt motivációm, viszont most elhatároztam, hogy tényleges változtatni kell. Sok sikert, ha jól érzed magad így, akkor ne kezdd el mások miatt az evést. Inkább egyél jóízűen keveset, mint rossz szájízzel sokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok sikert kívánok Neked a változtatáshoz! :)

      Nagyon igazad van abban, hogy finoman közölni kell a dolgokat. Ha valaki éheztetné magát a kis 45-50 kg súlyával, akkor ott tényleg szükséges, ahogy egy túlsúlyos embernek is lehet finoman szólni, ha az egészsége veszélybe kerülhet.
      És sajnos a fogyókúrázós vékony lányok miatt is gondolhatják azt, hogy én sem eszem. Ebbe bele sem gondoltam, amíg nem írtad.
      A bejegyzésben nem említettem, de én mindig teleeszem magam, sokszor még túl sokat is eszem, mint sokan mások. Azzal a különbséggel, hogy rajtam nem látszik. :)

      Köszönöm szépen, hogy írtál. :)

      Törlés

 
© Design by Neat Design Corner