Érzések, élmények, tapasztalatok

 
 Az elmúlt hetet leszámítva jelen voltam a blogos világban. Szerves része az életemnek a blog, mégis azt veszem észre, hogy nincsenek új bejegyzéseim.


Aki olvas már egy ideje, az tudhatja, hogy az a szak, amin tanulok mekkora álom a számomra. Céltalan tengődtem évekig, semminek értelmét sem láttam, alig vártam, hogy vége legyen. Végül rossz döntést hoztam, ami még mélyebbre taszított. De tudtam, hogy mi az, amit szívem szerint akarok, és az egész családommal szembe fordulva, azt mondtam, hogy akkor is megcsinálom.  

Aki régebb óta olvas, és figyelmes, észrevehette, hogy valami nincs rendben, mondjuk úgy a múltamban. Nem tudom feldolgozni,  viszont soha senkinek nem mondtam el, nem akarok ezzel takarózni. 
Nézzenek le, könyveljenek el szerencsétlennek, akár egy csendes, buta lánynak is. Nevessenek ki, hogy keveset beszélek, röhögjenek, amikor megszólalok. Tartsanak kevesebbnek, ítéljenek el, anélkül, hogy megismernek!
Én tudom, honnan indultam, most már azt is tudom, hova tartok. Tudom, hogy más vagyok, zárkózott és eleinte nehezen feloldódó. Kitartó vagyok, igyekvő. Nem ül ki az arcomra az öröm, nem látszik a boldogságom. Nem tehetek róla.
Viszont tudom, hogy ez az, amit akarok. Gyakorlaton boldog vagyok. Néha az örömkönnyeim is kijönnek, hogy idáig elértem. 

Mégis kevés. Negatív visszajelzéseket kapok. Hogy én zárkózott vagyok, ez is rossz, az is rossz, ha pedig valamit jól csinálok, mintha meg sem látnák/hallanák. Nagyon rosszul esik, sokszor a sírás kerülget. Nagyon igyekszem, mindig mosolygok, beszélek, amennyit csak tudok. Mégis kevés
Régebben ennyitől rég összetörtem volna.

Hogy most miért nem?  Mert akikkel foglalkozom szeretnek, keresik a társaságom, és én is szeretem őket (már amennyire ez lehetséges egy ilyen helyzetben). Senkit nem tudok közel engedni magamhoz, velük mégis közvetlen vagyok, ha rájuk nézek, mosolygok. Mosolyog a szívem. Jó helyen vagyok. Megérkeztem.   

Már csak a mentoromat kell meggyőznöm. Sikerülnie kell. Én már nem, de ő megkérdőjelezi, hogy alkalmas vagyok erre a pályára. 

4 megjegyzés:

  1. Őszintén remélem, hogy sikerül az a meggyőzés, mert ha te magad legbelül úgy érzed, hogy megtaláltad az utad, akkor nem is értem, hogy mi kell még a mentorodnak? Ennél meggyőzőbb érvvel aligha találkozhat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Tény, hogy csendesebb típus vagyok, de szerintem egy csendes ember is végezheti jól a munkáját. :) Sajnos azt tapasztalom, hogy a harsány, nagyszájú emberek jobban érvényesülnek - sokszor a teljesítményüktől függetlenül.

      Törlés
  2. Drága Bíbor!
    Annyira örülök, hogy így megtaláltad magad abban, amit csinálsz - még mindig. Hidd el, ez kifizetődik. Meg kell futni ezeket a köröket, mindig lesznek olyanok, akik nem tartanak elég jónak, de annál nagyobb bizonyíték nem kell, minthogy akikkel foglalkozol, szeretnek és pozitívan csatolnak vissza.
    Tarts ki, biztos vagyok benne, hogy ez a te utad! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Zsófi! Nagyon jól estek a szavaid. :) Kedves Tőled, hogy biztatsz, remélem igazad lesz. :)
      A kitartás megvan, hisz nagyon jól érzem magam, csak a visszajelzés negatív az említett mentoromtól. Koppantam, mert teljesen másnak lát. :D

      Törlés

 
© Design by Neat Design Corner