Kézen fogtam magam

Egyik nap elhatároztam magam, hogy útnak indulok és levegőzöm egyet. Ahogy kiléptem a kollégium épületéből, elfogott egy furcsa érzés. Bár egyedül voltam, mégsem magányos. Jóleső érzés volt a friss levegőn sétálni. Egyedül.
A kedvenc helyemre mentem, amit egyébként ritkán látok, mert nem jön velem senki. "Csak úgy sétálgatni?" Hisz annak semmi értelme, mondják. 
Sétálgattam, készítettem képeket és közben rájöttem, hogy senki nem néz hülyének, hogy egyedül vagyok. Egyrészt más is volt egymagában, másrészt mindenki kikapcsolódni volt ott.
Végül elhaladva egy pad mellett úgy döntöttem, hogy visszalépek kettőt és leülök egyet. Senki nem volt körülöttem, csak a csendes természet, a nyugalom. Kis idő múlva, amikor kellően kiszellőztem, elindultam vissza. Egy új útvonalon, amerre még nem jártam.
Kérdezték tőlem, hogy egyedül sétáltam?! Miért nem hívtam el valakit? Ám, nem dőlt össze a világ. Aki szerint pedig rossz egyedül sétálni, azt sajnálom. Merjünk egyedül lenni! :)
És majd az a nap is eljön, amikor sétálhatok valakivel, akinek a jelenléte megnyugtató, és a kínos csend helyett jó érzés lesz csendben ücsörögni. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
© Design by Neat Design Corner