"Azt adom, amit kapok"

Nem vagyok naiv, nem látom rózsaszínben a világot, sőt.. nem is vagyok túl jó véleménnyel az emberekről, de mindig megvan a szándék, hogy kedves legyek. Mindenkivel. Bárkivel.

Ahogy ebbe a témába belegondoltam, igazából rájöttem, hogy ez a viselkedés szinte bele van kódolva az emberekbe. Hisz az egészen pici gyerek is visszalök, visszaüt, ha a társa azt teszi, főleg ha a kedvenc játékról van szó. És mi is jó nagy vonalat húztunk a barátunk füzetébe, amikor egy kis vesszőt rajzolt hozzánk.....
Ez így van. Tudom jól, hogy el kellene fogadnom, hogy ilyen az emberiség. Egyszerűen ilyen a világ. Ha nem is rossz, de bunkó ember rengeteg van, és rengeteg rossz dolog is van, amiért az emberek a felelősek. Így alakult, fogadjam el és éljem a kis életem, mert ez a világ már jó irányba nem mozdítható - mondják nekem.
És, hogy a címre térjek: az emberek azt adják, amit kapnak. Mindenki reméli, hogy visszakapja azt a jót, amit ad, és azt is remélik, hogy az is visszakapja a rosszat, aki azt ad.
Talán én vagyok az egyetlen, aki ebbe belegondolt, de igazából sok feszültség abból van, hogy valaki bunkó, és a másik fél úgy gondlja, hogy "ha ő így, akkor én is". Igen, valaki úgy gondolja, hogy úgy kezeli a másikat, ahogy az őt. De...de.. Miért? Ha valaki bunkó veled, akkor a kurvaanyját, vagy ha mindenféle rossz nélkül neked nem tetszőt tesz/mond, akkor egy rohadék. (Ezt ne vedd magadra, általánosságban értem.) Talán nincs így kiéleződve a helyzet, de ha az ember a  hétköznapi interakciókat külső szemmel megfigyeli pár napig, akkor hamar észreveheti ezeket.
Nem azt mondom, hogy hagyja magát az ember, és úgy bánjanak vele mint a kutyával, vagy ne védje meg magát, esetleg egy bunkó emberrel is legyen kedves és készséges.... de ha valami sértőt odalök sem lesz jobb. Oké, néha jól esik.
Meg hát nehéz is. Nehéz hinni, hogy a kedvességnek ereje van, főleg, ha nem látszik. Én pl. szeretek köszönni. Általában hangosan, előre köszönök, és úgy felb*sz, amikor visszaköszönni alig akarnak.... olyanok, akiket naponta látok és egy légtérben koptatom velük a padot. Fantasztikus :D Ilyenkor elhatározom, hogy többet én ugyan nem köszönök! De úgyis fogok, mert megtanítottak köszönni..
Sokan mondják, hogy "de hát bunkó volt velem, jogom van nekem is". Legalább is, én már sokszor hallottam.
A kibeszéléseket is utálom, bár néha aktívan részt veszek bennük. Hát igen, ha olyan csoporttárs bunkó, akivel még beszélő viszonyban sem vagyok... Bár szerencsére sokat meg sem hallok. :) 
Na, szóval. Legyél kedves, még ha valaki bunkó is...ne vedd fel! Normális stílusban is lehet kommunikálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
© Design by Neat Design Corner