Te látod az embereket?

 
A mai bejegyzésben egy számomra érdekes témát hoztam, ami a vonaton bambulva jutott eszembe, és hosszasan elgondolkodtatott.
A kérdés: csak nézel, vagy látsz is? A tömeg csak emberek sokasága? Ugyanolyan emberek? "Csak" emberek? És vagy Te, aki éli az életét... a körülötted lévők pedig csak úgy ott vannak és kész?

A nagy rohanásban észre sem vesszük, hogy ők is emberek, akikkel együtt utazunk. Mindenkinek van személyisége, érzései, céljai. Mindenki tart valahova.  A lány a buszon ugyanúgy felkelt reggel mint te, és elindult valahova, majd oda is ér valahova. Nem látod többé, leszállt, de az ő élete is folytatódik, a nap folyamán dolgozik, esetleg iskolapadban fog ülni.  
Persze nem lehet állandóan ezen agyalni, de néha jó belegondolni, hogy a veled szemben ülő ember is érez, van családja, barátjai, és jó esetben álmai is. Nem csak azért vannak ott, hogy ne legyél egyedül, hanem mert élik az életüket. Nekik te is csak a tömeg vagy....
... ezt viszont néha elfelejtjük, mert csak magunkra gondolunk.
Talán te felháborodsz valamin (pl. eléd tolakodnak), de te ugyanúgy megteszed, mert úgy gondolod, alanyi jogon jár neked, hogy előbb felszállj. Pedig egyáltalán nem.

Egyébként az a sok "öregasszony" is ugyanolyan, mint te. Attól még, hogy idős, neki is megvan a dolga és a saját kis élete. Talán az unokájának vesz valamit. Persze a saját mamád a kivétel, pedig a sok "idegesítő" öreg néni a buszon ugyanúgy nagymamája valakinek. 

Nem azt mondom, hogy mindig ezt kell figyelgetni. Írtam már egy hasonló bejegyzést, és azt még mindig ugyanúgy gondolom. Főleg abban az esetben, ha valami dolgozóval van így.
Szerintem egy buszsofőrrel, pénztárossal, és bárkivel is lehet normálisan viselkedni. Hiszen ők is ugyanolyan emberek, attól még, hogy a munkaidőre valamilyen szerepbe bújnak. Nem robotok. Megtapasztaltam az eladói munkát, és úgy beszéltek velem mint a kutyával, mert azt gondolták, nekem az a dolgom, hogy nekik ugráljak. Ez nincs így. Az eladó-vevő ugyanolyan ember... se több, se kevesebb. Köteles kiszolgálni, de te is lehetsz kedves. 
Arról meg nem ejtek szót, hogy a Sparban mekkora bunkók az árufeltöltők, és milyen flegmák, ha kérdezel. Na, meg ha épp kipakol és próbálod kikerülni, mert nem húzza arrébb azt a szart és ő van felháborodva.... 
... sok a bunkó, az is biztos. De azért mert ő az, neked nem kell annak lenni. :)

4 megjegyzés:

  1. Ó, hányszor szokott ilyesmi eszembe jutni. :) Megnyugtató látni, mások is elgondolkodnak ezeken olykor.
    Engem legtöbbször az szokott foglalkoztatni, hogy vajon az adott illető, aki szembe ül velem mondjuk a metrón, vajon épp mire gondol. Próbálom az arckifejezéséből eldönteni, vajon jó napja van, rossz napja van, örül, boldog, vagy ideges? Visszatérő mondat a fejemben ilyenkor: Mennyi ember, és megannyi különböző élet. Mind egy irányba, mégis külön utakon utazunk... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, örülök én is, hogy más is van ezzel így! :))
      Aznap én a szokottnál többet figyeltem erre, egy lányon akadt meg a szemem, aki valakinek írt...
      Tetszik ez az utolsó gondolat. :)
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  2. Én is mennyiszer elgondolkozom ezen! Néha jó másokat látni a vonaton és elmerengeni rajta, hogy vajon honnan jönnek és hova mennek.
    A kasszásokkal és egyéb dolgozó emberekkel pedig éppen ezért próbálok kedves lenni, legalább rájuk mosolyogni, mert el sem tudom képzelni mennyi bunkó kezelte már le őket aznap.
    Tetszett a bejegyzés, remélem még sokan elolvassák és elgondolkoznak rajta. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy te is gondolkodsz ilyeneken és kedves/figyelmes vagy másokkal :) Bár sajnos tőlük nem, de mástól talán kifizetődik :)
      Köszönöm, hogy írtál és örülök, hogy tetszett a bejegyzés. :)

      Törlés

 
© Design by Neat Design Corner