4. nap - Egy nagy változás, amit szeretnék

 
Tegnap írtam arról, hogy milyen apróságot szeretnék változtatni, ma pedig megosztom, mi az a nagy változás, amire szükségem lenne.

Ha valaki rám néz, akkor egy csendes, bátortalan, és mogorva lányt lát. Nincs kisugárzásom. Ha én vidámnak is érzem magam, mások nem látják. 
Nagyon nagy önbizalomhiányom volt, emiatt pedig nem nagyon tudtam szociális életet kialakítani. Ez viszont elmúlt, elkezdtem hinni magamban, és ha más nem is látja, én tudom és érzem, hogy óriási változások történtek.
Akad néhány ember, akinek megmerem mutatni önmagam. Velük mindig mosolygok, bármiről elbeszélgetek, őrült ötletek jutnak eszembe, és tényleg mindent elhülyéskedek.  

Aki már olvas egy ideje, az tudja, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, értük leszek, őket fogom segíteni. Viszont félek tőlük. Nem merek nyitni feléjük, mert mi van, ha elutasítanak, mi van, ha nem vagyok nekik szimpatikus, mi van, ha rossz néven veszik a közeledésem?
Belül megvannak a készségeim ehhez a szakmához, vidámnak érzem magam, de nem tudom kimutatni az érzéseimet a gátlásaim miatt.
Múltkor egy idős néni leejtette a sálját, amikor épp sorban álltam valahol, kedvességből felvettem... aztán azon kezdtem kattogni, hogy vajon zavarta?! Pedig nem vagyok leprás, és meg is köszönte.

Ezen szeretnék változtatni. Szeretném megmutatni önmagam, mert több vagyok ennél. Nem vagyok egy visszahúzódó szerencsétlenség, még ha annak is érzem magam sokszor. Tudom, hogy a dolog rajtam áll, mernem kell változtatni. Az én döntésem, hogy mosolygok vagy sem, kezdeményezem vagy sem, kimondom-e amit gondolok, vagy sem. Aztán az emberek eldöntik, hogy hogyan reagálnak. És ha én őszintén, szívből csinálom, amit... az emberek pedig bunkón reagálnak, az nem az én hibám. Akkor az illetővel van a baj. 

Nem a személyiségemben szeretnék változást, hanem a mindennapjaimban, hogy megmutatkozzon a személyiségem. :)

2 megjegyzés:

  1. Ezzel én is sokáig bajlódtam, sőt még most is többször elkezd érdekelni, hogy mit gondolnak rólam mások. Ilyenkor adok magamnak egy képzeletbeli pofont, majd közlöm, hogy azt kell néznem, hogy ki az az adott ember. Hogy egyáltalán érdemes-e azon agyalnom, hogy mit gondol rólam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Általában engem nem érdekel, hogy ki mit gondol, ha figyelmen kívül tudom hagyni az illetőt. :D
      Jó a hozzáállásod, úgy is az számít, hogy te tudod, milyen vagy igazán. Nekem azzal van a baj, hogy nem úgy nyilvánulok meg, ahogy szeretnék - nem ül ki az arcomra pl. az öröm... :/ Vagy pl. megkérdezik mi a baj, miért vagyok kétségbeesve??... Nem vagyok, baszki, ilyen az arcom! :DD

      Törlés

 
© Design by Neat Design Corner