Mi újság?

 
(Kicsit kusza bejegyzés, mindent tartalmaz, ami eszembe jutott és most fontos számomra/foglalkoztat.)
Már három hete nem jelentkeztem, ez talán már nevezhető "eltűnésnek". Persze nem volt tervben, magam is meglepődtem, hogy ennyire kimaradt az életemből. Ami azt illeti, felnézegettem, követtem mások bejegyzéseit, sőt egy új kinézetbe is belefogtam, de idő hiányában gyorsan beállítottam a jelenlegit. Ha volt is kis időm a hétvégéken, nem tudtam leülni és írni, pedig hét közben csak úgy jöttek a témák, na meg az ihlet is.

Nos, nem tudom, hol tartok. Építgetem fel magam, bízom magamban és pozitív vagyok, próbálom a maximálisat teljesíteni, de nincs eredménye. Hiába mosolygok és vagyok vidám, az embereknek teljesen más jön le. Másrészt a zh-kra is becsületesen felkészülök, a beadandókra jó pár órát ráfordítok, de minden kevésnek bizonyul.
Ilyenkor merül fel bennem a kérdés: alkalmas vagyok egyáltalán erre a pályára?
Sokáig nem hittem el, nehezen ugrottam át az akadályokat, de nagyon messze vagyok attól a személytől, aki elkezdte ezt az egyetemet. Mások nem látják. Tanácstalan vagyok.

Egyébiránt meg, aki ismer, az tudja, hogy egy csöpp rossz szándék sincs bennem, szándékosan sosem lennék bunkó, mégis van egy olyan lány, aki ezt hangoztatja. Én fordítva gondolom, de inkább csendben elviselem - jobb a békesség. 
Bevallom, sok rossz dolog történt velem mostanság...

Ennek ellenére én egyre kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, tele vagyok motivációval és életkedvvel és feszegetem a határaimat. Viszont az aranyközéputat meg kell találnom, hogy mások véleményével ne foglalkozzak, de azért ne is szarjak le mindenkit és ne zárkózzak be teljesen.
Most nagyon hiszek benne, hogy valóra válhat, amit szeretnék. Sokszor ért kurdarc, egyből feladtam. Pl. rosszabb jegyet kaptam az érdemeltnél és azt gondoltam, tényleg buta vagyok. És nem akartam tovább csinálni. Azt elmúlt hetekben kaptam egy akkora pofont, hogy nem tudtam megszólalni, mert kitört volna belőlem a bőgés. De motivált, hogy még jobban igyekezzek, és legközelebb jobb legyek.

Van valami, ami minden nap eszembe jut, és nem tudok szabadulni tőle. Talán megpecsételte az életem, és nem is tudok kitörni belőle. Nem tudom, hogyan kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
© Design by Neat Design Corner