Tanácsok magamnak...

Itt ülök kora reggel óta az ágyamban és készülök a vizsgáimra. Nincsen ezzel semmi baj, hiszen motivált vagyok, emellett pedig egészen nyugodt, mivel jól haladok, és nem tűnik lehetetlennek.
Valami mégsincs rendben. Megittam a reggeli kis kávémat, akarom mondani, kiborítottam az egészet a csapba. Nem tudom, miért... egyszerűen nem esett volna jól. 
Hiába érzem úgy,  hogy haladok előre és egyre több az életkedvem, egyre jobbak a napjaim...  a szociális életem hanyatlik. Komolyan ott tartok, ha eltűnnék, senki észre sem venné. Ez persze az én hibám, mert nem nyitok az emberek felé, nem hagyom magam szeretni és a csalódások miatt inkább nem is próbálkozom barátkozni. 
Idiótán érzem magam, hogy az egyetlen motivációm az egyetemmel kapcsolatos. Lassan már attól tartok, hogy karrieristává válok. 


Mindenkinél azt látom, hogy szeretne boldog lenni. Ezt az életük rendbe rakásával kezdik. Én is szívesen tenném ezt, de konkrétan nincs kivel dolgozni a jobb kapcsolaton. 
Azért összegyűjtöttem néhány gondolatot, amit nem kellene tennem... Jó ideje nem teszem már, viszont ezeken az elkeseredett napokon előjönnek ezek a szokások....

Ne hasonlítsd magad másokhoz!: Ez az egyik legrosszabb dolog. Bármerre nézek, csak azt látom, hogy az emberek párt találnak, boldogok, szerelmesek. Aztán észreveszem, hogy még az álmaikat is megvalósítják, haladnak előre, sikereket érnek el, és közben ott vannak a barátok, akikkel jól érzik magukat.  Én meg itthon ülök és azzal vigasztalom magam, hogy egy könyv elolvasása is jó elfoglaltság.
Próbálom rendezgetni a dolgaimat, de mindenki sokkal előrébb tart nálam. Arról nem is beszélve, hogy milyen lányok vannak körülöttem. Kívül és belül is sokkal jobbak nálam. 

Aminek vége, annak vége!: Ezt tudom is jól és nem is akarnám, hogy folytatódjon, azonban véget ért a dolog és a helyén most üresség van. Szörnyű kapcsolat volt, örülök, hogy vége. Azt vallom, hogy ennél jobb a semmi, csak ilyenkor azt érzi az ember, hogy más nem fog jönni. Meg talán kicsit azt is, hogy jobb nem jár, és be kell érnem a rosszal...
Próbálok nem bosszankodni, de az önérzetemet rendesen sérti, hogy nem tudtam elmondani a véleményem, mert olyan emberrel hozott össze az élet, aki nem tudta lezárni azt, amit elkezdett. És amikor szembesítettem vele se reagált. Tök jó :D

A múlt nem befolyásolja a jövőt. Azt mondja egy barátnőm, hogy attól még, hogy nem találtam meg eddig, amit keresek, az nem jelenti azt, hogy nem is fogom. Biztos benne, hogy akkor fog megérkezni az életembe, amikor kell. Igyekszem hinni ebben. De annyira nehéz....

Légy hálás a jelenért!: Annyi mindenért lehetünk hálásak a mindennapokban. Meg kell tanulni nem elégedetlennek lenni. El kell fogadnom azt, ami most van, és abból kihozni a maximumot. Az nem segít, ha a múltamat hiányolom vagy a jövőbe vágyok - mondván ott jobb lesz. Hiszen évek óta így állok hozzá: "majd dolgozom és akkor elkezdek élni", "talán elvégzek másik sulit is és ott majd lesznek barátaim", "egy új közösségben majd megnyílok". És ezzel mindig becsapom magam. Hahó! Ez sosem lesz belőle semmi. Most kell tenni érte.

Minden ember más.... Az emberek sosem olyan jók, mint képzeljük. Mindenkinek más az értékrendje. Hiába szomorkodom azon, hogy így meg úgy bánt velem valaki, nem fog változni. Vannak őszinte, becsületes emberek és vannak, akik a saját érdekeit tartják szem előtt és átgázolnak másokon, sőt a jószívű embereket ki is használják. Igen, közölni fogják velem, hogy túl kedves ember vagyok, és hidd el, ez náluk azt jelenti, hogy azt hiszik, nem tudom, hogy kihasználnak és nem tudom, mi zajlik körülöttem, mert azt hiszik, álomvilágban élek, ahol úgy gondolom minden szép és jó, sőt mindenkivel önzetlen vagyok. Hát rohadtul nem! De el kell fogadnom, hogy ilyenek az emberek.... És a legtöbb ember nem is lát meg igazán... főleg nem az ellenkező nemben.

Minden rajtam múlik. Ezer lehetőségem van. Eldönthetem, hogy kikkel barátkozom, kiket engedek közel. Nagyon sok ember él körülöttem, bármikor megismerhetek újakat. Van rengeteg hobbi, sport, kikapcsolódás, ahol közösségben lehetek és új embereket ismerhetek meg. Csak bátorságot kell gyűjtenem, hogy kipróbáljak valamit.
Nincs túl sok ember az életemben, de bízom benne, hogy szerezhetek még új ismeretségeket.

Nagyjából ennyi lenne, ami aktuális. Hiába egyre pozitívabbak a gondolataim, most valahogy úgy érzem, nem jutok egyről a kettőre. Másoknak sokkal színesebb az életük, a személyiségük... Én meg csak vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
© Design by Neat Design Corner