Megállt az élet

Egyik nap valaki kopogtatott az ablakon. Én épp a gép előtt ültem és semmi érdekeset nem csináltam, többnyire csak unatkoztam.
Igazából az elmúlt napjaim elég jól teltek, tipikus karácsonyi hangulat, készülődés. Ami azt illeti, már vizsgáztam és jól sikerült, s mivel január elején lesznek a következő vizsgáim, úgy döntöttem, hogy akkor most Karácsony van, hangolódás, kikapcsolódás. Igen ám, de néhány nap után kopogtatott az a bizonyos - ahogy fent említettem -, nem más mint a vizsgaidőszak. És én feleszméltem, hogy tanulnom kellene.
Mindig csak elcseszem az időt. Elterveztem, hogy idén máshogy lesz, de képtelen vagyok egy előre tervezett listához igazodni. Anélkül is megtanultam az előző vizsgára amit kellett. Oké, rendezettség, de én hanyag vagyok és nem érzem szükségességét. 
Nem tudom, hogy tudnám ezt szabályozni. Leülök a gép elé, hogy írjak (van, amiről szeretnék...), aztán úgy döntök, hogy inkább megnézek egy videót és utána tanulok. Pár óra múlva meg észreveszem magam és úgy döntök, hogy akkor már írok is, ha ennyi időt elcsesztem, de tanulni még nincs kedvem... Ehelyett pedig blogokat kezdek olvasgatni, megnézem írt-e valaki, majd kikapcsolom a gépem, hogy tanulok. De akkor ott a telefonom és a tabletem, azon kell megnézni a dolgokat, vagy éppen olvasgatni valamit.

Nincs kedvem tanulni. Az idei karácsony úgy alakult, hogy csak nővéremnek adok ajándékot... hát nem szánalmas? Persze van 1-2 ember, akit a barátomnak hívok (na jó, igaz barát inkább csak 1), de vele meg nem lett ez megbeszélve. 
Lassan már ott tartok, hogy ráírok valami régi barátnőmre. Beképzelem, hogy hiányoznak. Nyilván tudom, hogy nem véletlen szakadt meg a barátság... de lassan kezdem úgy érezni, hogy jobb ha van 10 hamis barát is az mellé az 1 igaz mellé. 
Nem tudom, miért írok ilyen őszintén, de kár lenne azt írnom, hogy virágzik az életem. Kezdem abszurdnak érezni, hogy ilyen (semmilyen) a szociális életem. 
Bárcsak tudnám, mit kéne tennem ahhoz, hogy ez változzon.....

2 megjegyzés:

  1. Tényleg sokszor érezzük úgy, hogy üresek a napjaink, amikor csak 1-2 igaz barátunk van, főleg, ha távol is élnek tőlünk. Én már csak tudom, a legjobb barátnőm már másfél éve él kint Londonban, és lassan egy éven nem láttam. Az ünnepek közeledtével pedig még nehezebb. De nézzük a jó oldalát! Legalább megvan az az egy barát, akiről tudjuk, hogy bármikor számíthatunk rá. :) Sokaknak még ez sem adatik meg, csak a sok hamis "haver".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Általában örülök, hogy legalább 1-2 barátom van, csak amikor unatkozom (mert épp egyedül vagyok pl. itthon), akkor jönnek ezek elő.
      Sajnálom, hogy messze van a barátnőd, kitartást ehhez a 'távolság' dologhoz. :) Ez is egy jó dolog, ha megmarad így is egy barátság.

      Köszönöm, hogy írtál. :)

      Törlés

 
© Design by Neat Design Corner