Amitől jobb ez a hely...

 
Ma elkerültem a fb-t, mert feleslegesnek tartom. Eldöntöttem, hogy figyelmen kívül hagyom. Úgy is mondhatjuk, netmentes napom volt. Sokkal-sokkal jobban telt, mintha ezt az oldalt bámultam volna (amúgy is ritkán teszem, max ha unatkozom). Az előbb felmentem pár percre, és mily meglepő, enyhén szólva szar kedvem lett. Az első poszt egy bizonyosé volt, és bármennyire elnyomom magamban az érzéseket, hogy kb. csak szórakozott velem, rájöttem, hiányzik. A következő pedig egy profilkép volt, még hozzá egy srác -,akit kedvelek - tette ki a barátnőjével. Megnéztem, mióta vannak együtt, hát köszbmeg. Hihetetlen. Mostantól azt hiszem, Messengerben írok csak vissza, a többi nem érdekel. 


Ez a bejegyzés viszont csak részben szól erről. Ugyanis egy ideje megtapasztaltam, hogy mennyire jó érzés, ha van az embernek hobbija. Mióta megtaláltam a számomra megfelelő hobbikat, kicsit színesebbek a napjaim. Be is mutatnám őket. :)

Mindig is azt tartottam hobbinak, amikor tevékenykedik az ember, használja az eszét, aktív részese a folyamatnak és néhány esetben alkot is. Tehát úgy is mondhatnám, hogy a sorozatbámulás nem hobbi, csak időtöltés/kikapcsolódás.
Nekem ez a hobbi a fotózás. Elég rég óta csinálom, amikor itthon vagyok sokszor kerül a kezembe a gép. Kialakult a témám, amiben legszívesebben fényképezem, ezeket a képeket pedig megosztom, így kijelenthetem, hogy egy csodás közösség tagja lettem, ahol rengetegen érdeklődünk kölcsönösen - és írunk rendszeresen néhány kedves szót. Ez boldogsággal tölt el.
Viszont szeretnék új témákba is belekezdeni. Azt szeretném, hogy a képeimnek legyen hangulata, váltson ki érzelmeket - ami elég nehéz. Szóval egyelőre csak csodálom a tájat, hogy jó fotósként micsoda gyönyörű képet készíthetnék. :)
Azt hiszem, kezdem magam rávenni, hogy gyakoroljak, és mondjuk menjek egyet sétálni a gépemmel. Csak olyan cikinek érezném, hogy egyedül sétálok az utcán.....
 Aztán mások unszolására olvasásba kezdtem. Szégyellem, hogy eddig nem olvastam könyveket. Meg sajnálom is azért. Rengeteg jó könyv van. Ez egy új szokásom lesz, hiszen teljesen más világba csöppenek, és nincs is jobb módszer a valóság megfeledkezéséről kis időre. A probléma az, hogy órákon át szeretnék olvasni, és amikor sok a dolgom, úgy érzem, nincs rá időm - pedig van, csak inkább hülyeségekre elcseszem.
Már nekiálltam a keresgélésnek, mégis milyen stílus, milyen műfaj illik hozzám.
Természetesen nem szeretném bemutatni az olvasás varázsát, mert remélhetőleg azért sokan ismerik/átélik. Ez inkább amolyan visszajelzés magamnak, hogy igenis olvassak.

A filmekkel is hasonlóképpen vagyok, bár közel sem azt az élményt nyújtják, mint a könyvek. Mégis sokkal jobb a hangulatom, amióta megnézek 1-1 filmet. Főleg, ha olyat választok, aminek üzenete, mondanivalója van. Mindig próbálom megérteni a világot, amiben épp játszódik, vagy belegondolom magam a szereplők helyzetébe.
Sorozatokat is szoktam nézni, de azok inkább a 20 perces, szórakoztató fajták. Azokat elvonatkoztatom a valóságtól.

Úgy érzem, nyitottabb lettem e téren is. Jó gondolkodni. Ezek a filmek és könyvek pedig tágítják a látókört, az ismeretet, stb. Vagy épp csak kikapcsol, pl. egy kalandfilm.
Persze ezek tények, csak annyira elzárkóztam a világtól, hogy most jó ezeket leírni. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 
© Design by Neat Design Corner